TÖBB MINT ISKOLA!
Bejelentkezés
?
BELÉPÉS

A személyes példamutatásnál nincs nagyobb erő

2014. 03. 10. 15:36 | HÍREK
– Jó helyre születtem – szögezi le mindjárt az elején Debre Istvánné, a mindenki által csak Magdinak szólított csepeli cigánypedagógus.

 

 debreistvanneEgy román határmenti kis faluban, a cigánysoron látta meg a napvilágot, nyolcan voltak testvérek – értetlenkednék, de megelőz. – A szegénység csak egy dolog. Isten áldása kísérte egész életemet, és olyan emberek, akik mellett a nyomort is könnyebb elviselni. Édesapja megjárta a világháborút, nyolc év után tért haza a hadifogságból. Soha nem panaszkodott.– A tudás kincsét hozta haza, több nyelven megtanult beszélni. Tisztesség, becsület, tudás: ezek voltak a jelszavai, ebben a szellemben nevelkedtünk – emlékszik vissza Magdi. Nyolcéves sem volt még, amikor édesanyja meghalt. A kisgyermekek nevelését tizenhat évvel idősebb nővérük vállalta magára. A család felköltözött Budapestre. Magdi akkor látott életében először emeletes épületet, amikor – mezítláb – elment a csepeli általános iskolába.

Dános Valérné, egy Csepelen tanító budai úriasszony vette a szárnyai alá. Amikor a kislánynak fájt a feje, a tanítónő hozatott neki zsemlét és felvágottat. A fejfájás nyomtalanul elszállt, Magdi onnantól kezdve csak neki tanult. A tanítónő nem oktatta ki soha, hogyan viselkedjen, egyszerűen mutatott neki egy mintát. Például akkor, amikor a karácsonyi szünetre hazavitte családjához budai lakásába. Évekkel később saját tanítványaival Magdi is így tett: megetette, tiszta ruhába öltöztette őket, ha kellett, a hajukat is megmosta.

Magdinak azonban meg kellett küzdenie azért, hogy pedagógus lehessen.

– Te olyan tanítói egyéniség vagy – mondta egyszer Dános Valérné a kislánynak, aki jóformán azt sem tudta, mit jelent a szó. Mégis, onnantól csak egy vágy hajtotta: tanítónő akart lenni mindenáron. A csepeli általános iskolában természetes volt, hogy mindenki tovább tanul, Magdi sem maradt kivétel. Érettségi után azonban hiába jelentkezett a tanítóképzőre. A felvételin elmondta: cigány tanítónő szeretne lenni, cigány gyerekekkel szeretne foglalkozni.

A teremben döbbent csönd fogadta szavait. Elutasították. Egy gyárban kezdett dolgozni irodistaként, itt ismerte meg férjét is. Pár évvel később ismét megpróbálkozott a felvételivel. Már „okosabb” volt, nem beszélt terveiről. Fölvették, a diplomát megszerezte. Az iskolák azonban nem tartottak igényt egy cigányra. Már a portán közölték vele: nincs takarítónői munka. Végül egy gyárbéli ismeretség segítette álláshoz a csepeli Kék Iskolában.

Több szülő azonnal az igazgatóhoz rohant, amikor meglátta a cigány tanítónőt. Az igazgató egy hónapot kért tőlük. Ha akkor is elégedetlenek, átvihetik a gyereket másik osztályba. Pár hét múlva a szülők kértek bocsánatot Magditól.

Magdi formabontó volt módszereiben is. A gyerekekkel egy szőnyegen ülve tanult. Ha elfáradtak, párnán vagy éppen tanítónőjük ölében megpihenhettek. Játszottak, és közben nem is vették észre, mennyi mindent tanulnak. Magdi viszont észrevette, hogy a cigány gyerekek nincsenek felkészülve az iskolai életre.

Nem bírják végigülni a negyvenöt perceket, nem tudnak koncentrálni, nincs motivációjuk. Másképp is bántak velük a pedagógus kollégák. Egy ikerpárt kisegítő iskolába akartak küldeni. Rendetlenek voltak, koszosak. Ám Magdi azt is meglátta bennük, amit a többiek nem: a „fejük jó”. Hazavitte, megmosdatta, megetette őket, és tanult velük. Ma már mindkét fiú mérnök. Magdi egyszer csak azon kapta magát: tele a háza gyerekekkel.

– Ha ételt és tiszta ruhát adunk a gyerekeknek, már tudnak ránk figyelni. Onnantól lehet őket tanítani is – vallja Magdi.

Közben jött a rendszerváltás; a cigányok sorra vesztették el munkájukat, lakásukat. Bejelentett lakcím nélkül pedig nem kerülhet se óvodába, se iskolába a gyerek. Magdi úgy döntött: összeszedi a csellengő gyerekeket, és nyit nekik egy óvodát. A hátrányok leküzdését segítő cigány nemzetiségi intézmény ötlete még a tragikus hirtelenséggel elhunyt gyógypedagógus unokaöccsétől származott. A tiszteletére Kovács Zoltán névre keresztelt alapítványi óvoda 1993-ban nyitotta meg kapuit Csepelen.

Az óvodában intenzív fejlesztés folyik, hogy a gyerekek iskolás korukra behozzák lemaradásukat. Most ötvenegyen járnak ide: kilencven százalékuk cigány, de valójában a szegénység a „felvételi kritérium”. Itt nem csak ételt és nevelést adnak: a gyakran konténerekben, sátrakban élő családok gyerekeit a gondozók megfürdetik, egyenruhába öltöztetik. Megoldják azt is, ha valakinek nincs cipője.

A nevelés két nyelven folyik – cigányul és magyarul –, mert Magdi szerint a cigány identitástudat megszilárdítása is rendkívül fontos. Azt szeretné, ha a gyerekek büszkék lennének cigányságukra, kultúrájukra, mert azáltal többek lesznek, nem kevesebbek. A dadusok, konyhások is az idejáró gyerekek szülei közül kerültek ki: sokuknak az óvoda az első munkahelyük.

Az óvónők között van egykori „tanodás” is. A volt ovisok ugyanis visszajárhatnak a Tanodába, ahol meleggel és étellel várják őket, és segítenek a tanulásban is. Az eredmények önmagukért beszélnek: az elmúlt húsz évben az óvoda több mint kétszáz gyereknek adott esélyt a normális életre, húszan közülük diplomát, nyolcvanan érettségit, a többiek szakmát szereztek. Magdi mégis haragszik, ha díjakat adnak neki, vagy ha politikusok mutogatják külföldi delegációknak az óvodát.

– Ha valaki fontosnak tartja, amit csinálok, akkor azt támogassa, ne engem ünnepeljen – mondja dühösen. Valódi támogatást sosem kaptak a politikától, az állami normatíva a költségek felére épphogy elég volt. Az anyagi nehézségek most úgy tűnik megoldódtak: az óvoda tavaly a Baptista Szeretetszolgálat fenntartásába került. Magdi azonban még nem elégedett.

– A probléma én vagyok. Ha nem cigány volnék, akkor ma ez az intézmény egy országos hálózat lenne – legyint lemondóan. Majd ismét feltámad benne az elszántság. – Cigány gyerekeket csak cigány tanító taníthat eredményesen; a személyes példamutatásnál nincs nagyobb erő. És mi pénz nélkül is csináljuk. Mert bizonyítani akarunk. Mert nekünk fáj.

 

Névjegy

Debre Istvánné 1950-ben született Bedőn, a híres Daróczi család tagja. 1981-ben szerzett diplomát a Budapesti Tanítóképző Főiskolán. 1993-ban hozta létre az ország első cigány nemzetiségi óvodáját Csepelen. Két lánya van.

 

Forrás: Népszabadság Online

ESEMÉNYNAPTÁR
KÖVETKEZŐ ESEMÉNYEK

Indulj el egy úton… vetélkedő meghírdetése

24.
OKT.

Pályaválasztási szülői értekezlet 8.évfolyamon

24.
OKT.

Megoldjuk értekezlet

24.
OKT.

Reformáció napja (10.31.)

24.
OKT.

Temetőlátogatás, elhunyt diákjaink, kollégáink sírjának felkeresése

25.
OKT.

Reformáció napja

25.
OKT.
ESEMÉNYNAPTÁR
Az alábbi naptárban tudja kiválasztani egy adott naphoz tartozó eseményt. A hónapok között a nyilak segítségével tud lépkedni.
ÖSSZES ESEMÉNY

INTÉZMÉNYEINK

ELÉRHETŐSÉGEK

BAPTISTA NEVELÉS - OKTATÁS

1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 57.

Telefon: +36 1 381 0537
Fax: +36 1 381 0536

E-mail: fenntarto kukac baptistaoktatas pont hu

Web: www.baptistaoktatas.hu

© 2013 BAPTISTA SZERETETSZOLGÁLAT
DESIGN és FEJLESZTÉS: RELATIVE